Én és a műfarok

A minap alkalmam és főleg bátorságom volt kipróbálni legújabb szerzeményemet, amit egy Károly körúti szexboltból tulajdonoltam. Az alkalom egy – milyen más? – magányos este volt, a bátorság pedig egy fél üveg pezsgő. Félhomály, mécsesek a kád szélén, kezemben az egyszerű, mogyorók nélküli [olyan is van ám], 2 méterről semmire sem hasonlító, közelről átlátszó, enyhén színezett és dombormintázott bránerecske, méretét tekintve a garantáltan-nem-repedsz-szét kategória. Kezemben.
Következő ijedelmem: melyik a teteje…? Mármint, egy makkot felismerek, de melyik helyzetben áll a talpán odaképzelt gazdája, illetve fejen? A felismeréstől [vagyis pont a tudatlanságtól] őszinte nevethetnékem támadt, lám, ezen ismeretek híján élem napjaimat… érdekel ez engem egyáltalán? Pornócsatornához túl korán volt még, kompjúterem betegállományban, aztán előhúztam a mellékelt prospektust, amiben 1-2 péniszgyűrű használati képsora felvilágosított. A “lejtős rész”, na, az van felül.
Csinosnak találtam összességében, a méretét idálisnak [majmocskám jutott róla eszembe, ki más], ami szörnyen zavart, az a szaga. Így tanulom meg értékelni az enyhén pisi és geciszagú szerszámokat, ha szembetalálkozom egy motorolaj-szerű gumiszaggal. Megtisztítottam, ahogy kell, és sikosító híján egy rövid, ujjas maszturbálás végtermékével igyekeztem használhatóbbá tenni [később inkább a nyálammal]. Ez a szilikon anyag ugyanis rettentően tapad, mint egy lufi, vagy nem is tudom, micsoda. Ami miatt mégis jó, hogy hajlékony, tehát életszerűbb és kevésbé balesetveszélyes.
Elkezdtem betenni. A bejárat nehezen engedett, szúrt körbe karikára, mintha nem is lenne nyílás, csak úgy tolnám neki mondjuk a combomnak. De szép lassan megnyílt, miközben elkalandoztak a gondolataim, na meg a pezsgő is segített. Bement vagy 10 centi, még izgalomba sem hozott, inkább égett. Aztán kicsit előre döntöttem a csípőmet, erre a maradék is, ütközésig. Mmm, ezt az érzést már szeretem… Ott, legbelül, talán ott csücsül az a bizonyos pont, mindenesetre érzékeny, mint a csiklóm, kellemesen feszül, stb… de többre nem mentem.
Egyáltalán nem terveztem orgazmust, mellesleg gátlás is több volt bennem, mint hevület, de ennyivel be kellett érnem. Hiányzott onnan azért egy ölelő [szorongató, gyömöszölő] kéz, a furakodó lábak, csattanó combok, szexi szőrös has, erő, hangok, forróság… egy ~alakú tárgy messze nem elég. Ígyhát nem bizonyítottam magamra semmit, és nem is fogok arra gyúrni, hogy egy műtárgy elrepítsen a hetedik mennyországig. Ismereteim gyarapításaként mindenesetre azt is kiszámoltam, hogy az a bizonyos ütközés kb 15 centinél van.
Eredeti célomnak megfelelően belepróbáltam egy általános bemeneti nyílásba is, hát az nem kifejezés, mennyire nem oda való. Mármint a Káma Szútrában is megemlített, tövig való elnyelés. Egyelőre fogalmam sincs, hogy az önkéntes öklendezés eme formáját miként fogom elfogadtatni a feltétlen reflexeimmel, de pár szakcikk áttanulmányozása segíthet. Nincs már sok időm. Majd most kiderül, mennyit ér nekem ez az egész. Kezdem néha azt hinni, hogy ennyit mégsem…